Olvasandó: Lukács 11.
A mai napon Lukács 11. Evangéliumát olvassuk. Több kisebb tanítás szerepel ebben a részben, ha mindről írnék nagyon hosszú lenne, így csak a Lukács 11. 9-13. verseket emelném ki, de azért mindenki olvassa el a többit is. 🙂
„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Nem tartom magam gonosznak, néha viszont mégis fejtörést okoz egy-egy jó ajándék kiválasztása. A sógoraimnak különösen nehéz, de néha a gyerekeknek is, mert már mindenük van, ami kellhet. Persze nekik egész listájuk van arról, hogy miket szeretnének, de azokat nem mind tartom helyénvalónak. Azért legtöbbször mégicsak sikerül valami jóval meglepni őket. Olyan jó látni olyankor a mosolyt az arcukon. Mennyire örülhet Isten is, amikor olyat kérünk tőle, ami az ő akaratával egyezik. Mennyire boldogan osztogathatja Szentlelkét, azoknak akik kérik. A baj, hogy nem is kérjük, hanem inkább rohanunk a boltba ajándékokért, a hatalmas menüsor alapanyagaiért, különféle karácsonyi dekorációkért. Az üzletek már szeptember közepétől, de legkésőbb november elejétől ontják ránk a kínálatukat és próbálnak hamis igényeket kelteni bennünk. A mindennapos mókuskerék ilyenkor karácsonykor ahelyett hogy leállna, még jobban felgyorsul, annyi mindennek akarunk megfelelni, annyi felé futkosunk, csak éppen nem Isten felé.
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne vele minden. Hát bátran forduljunk hozzá, zörgessünk nála, ő mindig “ránk ér”. Töltsünk vele időt! Figyeljünk rá! Kérjünk tőle bölcsességet a helyes prioritások megtartásához, és hálás szívet a körülményeink elfogadásához. Segítsük a rászorulókat, adakozzunk jókedvűen, de ne csak vadidegeneknek küldjünk valamit, hanem adjunk a szeretteinknek is. Töltsünk velük minőségi időt! Ne a külsőségekre figyeljünk, a bejgli akkor is finom ha kirepedt, a karácsonyfa akkor is gyönyörű ha ferde. Legyünk együtt! Szeressük egymást! Ne felejtsünk el beszélgetni az igazi ünnepelttel is, adjunk hálát Istennek, hogy ő szeret minket, mindig velünk van, sőt ha elfutnánk, fut utánunk.
Egy nagyon kedves vers jutott eszembe, ami ugyan nem karácsonyi, de mégis szerintem pont ide passzol.
Füle Lajos: Futás
Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után…
Fut az ember az élet után…
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után…
Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…
Barabásné Besenyei Sára
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/