Olvasandó: Lukács 22.
Ki is a jó pásztor?
Énnékem Jézus Krisztus. Az én történetemben „karácsonyi pásztorokról” van szó. Második osztályos lehettem, amire visszaemlékezem, egy karácsonyi készülődésre, amely olyan volt számomra, mint egy örömteli nap. Vidáman takarítottunk, szüleinknek segítettünk a sütésben, főzésben. Karácsonyi dalokat énekeltünk és verseket mondtunk. Beesteledett. Örömmel és hálával néztünk végig a kalács illatú tiszta szobánkon. Kopogásra lettünk figyelmesek. Megjöttek a „Betlehemesek”. Karácsonyi énekekkel és pásztorjátékkal köszöntötték a házban lakókat. Mi is velük együtt ünnepeltünk, énekeltünk. Az utcán maradt pásztorokról sem feledkeztünk meg, akik egész évben vigyáztak a jószágokra. Borral és kaláccsal kedveskedtünk nekik, közben hallgattuk a tülkölésüket, egy-egy „régi” versüket. Ünnepnapunk szüleink imádságával és hálaadásával zárult. Jó Pásztorunknak megköszönve egész évi áldását életünkre és munkánkra:
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az ÚR házában lakom egész életemben.” (23. zsoltár)
Göbölös Gáborné Eta néni
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/