Olvasandó: Lukács 18.
Lukács evangéliumának 18. fejezetében többféle, látszólag különböző példázatot, tanítást helyez a szívünkre Jézus. Szó van imádságról, farizeusi képmutatásról, gyermekek megáldásáról, a gazdag ifjúról, Isten jutalmazó szeretetéről, feltámadásról és Jézus gyógyító csodatételéről. Olyan tanítások, amelyek külön-külön is hosszú beszélgetéseket indíthatnának el, mégis nagyon jól kapcsolódnak egymáshoz. Én az engem leginkább megszólító részeket emelném ki a mai üzenetben.
A fejezet elején (1-8. versek) az özvegyasszony imádságában a szüntelen, kitartó imádságról beszél Jézus. Fontos, hogy kapcsolatunk legyen Istennel, hiszen Ő mindig meghallgat minket, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy késlekedik a válasszal, DE ne feledjük, hogy Istennek nagyobb terve van annál, amit mi az adott pillanatban látunk, érzünk!
Ezután a szerintem mindenki számára jól ismert farizeus és vámszedő imádságát hozza elénk (9-14. versek). Jelen korban olvasva a példázatot, mennyire könnyű meglátni a farizeus elbizakodottságát, szemben a vámszedő őszinte bűnbánatával. Pedig ha őszinték vagyunk magunkkal, mi is hajlamosak vagyunk a külső ruházat, az anyagi javak alapján ítélkezni, és nem vesszük a fáradságot, hogy a másikban meglássuk a jót. Nehéz szembenézni saját gyarlóságainkkal, hibáinkkal, és talán olykor vakok is vagyunk ezekre.
Az a szakasz, amelyben Jézus megáldja a gyermekeket (15-17. versek) különösen közel áll hozzám. Hogyan is fogadják a kisgyermekek Isten országát? Teljes elfogadással, nyitott szívvel, kételyek nélküli hittel. Mennyire nehéz felnőttként ebbe belegondolni, hiszen mi olyan sok csalódottságot, megbántást éltünk már át, hogy inkább kétkedve fogadjunk ezt az ígéretet, talán titkon ott van bennünk, hogy a teljesítményeinket is figyeli az Úr, mint ahogy a farizeus is ezeket kezdte el sorolni önigazolása közben. Mennyivel könnyebb gyermeki hittel bízni Isten feltétel nélküli szeretetében, elfogadásában, Jézus szabadításában, és egyszerűen elfogadni ezt, mint egy ajándékot. A gyermek kiszolgáltatott a környezetének, a mi életünk Istennek van kiszolgáltatva, és ennél jobb kézben nem is lehetnénk!
Érettebb korosztályt hoz fel példának a Biblia, amikor Jézus a gazdag ifjúval beszél (18-27. versek). A fiatalember egy egyszerűnek tűnő kérdést tesz fel Jézusnak: „Mit tegyek, hogy bejussak Isten országába?”, de számára szomorú választ kap. Mennyivel könnyebb lenne, ha csak annyit mondana neki Jézus, hogy évente egyszer adakozzon a szegényeknek, és egyébként minden rendben van, a lista ki van pipálva, rengeteg jócselekedettel, a törvény betartásával, ami a Mennybe visz. De Isten másképp gondolkodik, mint mi, hiszen a külsőségek által nem lehet üdvözülni. Viszont ami az embernek lehetetlen az Istennek lehetséges! Istennek lehetséges minket megigazítani, hogy bekerüljünk az Ő országába. Ehhez viszont szükségünk van a gyermeki hitre, a szüntelen imádságra, azaz Istennel való folyamatos kapcsolatra!
A fejezet végén egy vak ember meggyógyítása (35-43. versek) adhat nekünk erőt a szüntelen imádsághoz, Jézushoz kiáltáshoz. A Jerikó utcáin üldögélő vak férfi a környezete csitítgatása ellenére hangosan kiáltott Jézushoz. Ő mert hittel kérni, mint egy gyermek, és őszintén tárta kívánságát Jézus elé, és a hite megtartotta őt.
Mennyi érzelem, biztatás, támogatás egyetlen szakaszban! Merjünk mi is őszinte bűnbánattal Istenhez fordulni, imádságunkban legyünk kitartóak, és várjuk a karácsony nagy ajándékát gyermeki nyitottsággal, mert Isten az, aki a leghihetetlenebb dolgokat is képes velünk megcselekedni, csak bíznunk kell benne!
Bús Ágnes
Szeretettel várunk ünnepi alkalmainkra: https://www.budaiut.hu/karacsony/